2016. november 7., hétfő

„Én nem tudom,… mint zeng az egész ég” Kontrafaktumok a református énekeskönyv új énekei között

Elhangzott az Énekelt reformáció előadássorozat negyedik napján, 2016. október 27-én, csütörtökön.
Előadó: drd. Benkő Tímea Kolozsvár 

Szeretettel köszöntök mindenkit, itt a templomban és a rádiókészülékek előtt, illetve azokat, akik internetes közvetítésben követik az előadást.

Kontrafaktumok a református énekeskönyv új énekei között.

A kontrafaktum nem csak zenei kifejezés, hanem a művészetben olyan előállítási eljárás, mely egy műalkotásból bizonyos alaki elemek megőrzésével új műalkotást hoz létre. A zenében a kontrafaktum egy új szövegnek valamely már meglévő szöveges dallamra való alkalmazását jelenti. Az egyházzenében a kontrafaktum egy olyan „új” ének, melyet úgy alkottak meg, hogy egy világi éneket egyházi tartalmú szöveggel láttak el. Létezik egy másik fogalom is, a zenei paródia, melyet ugyanennek a módszernek megnevezésére használnak, attól függetlenül, hogy a dallam, melyre az új szöveget alkalmazzák, milyen, világi vagy vallásos hátterű, [1] Illetve más emghatározás szerint a paródia éppen a kontrafaktum ellentéte: vallásos tartalmú ének dallamának alkalmazása egy világi szöveghez.[2] A zenetudományban a barok és a klasszicizmus idején viszont minden olyan művet paródiának neveztek, melyet egy már korábbi zenemű felhasználával szereztek. A fogalmak használata tehát elég tág teret enged annak, hogy mit nevezünk kontrafaktumnak és mit paródiának. Az előadás címében elég titokzatosan hangzott a kontrafaktum megnevezés, ezért nem akartam tovább zavarni az érdeklődőket azzal, hogy a címben megnevezzem, hogy a reformációi előadássorozatok alkalmával paródiákról is fogok beszélni … J.

Bár a kontrafaktum és paródia módszerét évszázadok óta alkalmazták, a reformáció évszázadában addig talán soha nem tapasztalt virágzásnak indult. A tanok terjesztésére tanító, ún. katekizmus énekeket írtak, Miatyánk, Hiszekegy és Credo-énekek születtek. Az előző előadásokban hallottunk már arról, hogy Luther és Calvin egyaránt szorgalmazta új énekek szerzését annak érdekében, hogy a gyülekezet az istentiszteleteken rendszeresen énekelhessen anyanyelven, és így megvalósuljanak a reformáció elvei: az anyanyelvűség elve, és gyülekezetnek az istentiszteleten való tevékeny részvételének elve. Hihetetlen gyorsasággal születtek az új énekek, egymás után adták ki az énekeskönyveket. Mindez azonban nem valósulhatott volna meg, ha minden ének eredeti, a szó szoros értelmében vett új ének lett volna, új szöveggel és új szerzésű dallammal. A lutheránus, a kálvini reformáció hívei éppen úgy, mint a cseh testvérek szívesen és gyakran fordultak a kontrafaktum módszeréhez: új, egyházi szöveggel láttak el közkedvelt világi énekeket, vagy azokat csak mintaként használva, egy vagy akár több világi ének dallammotívumait felhasználva alkottak új gyülekezeti énekeket.[3]

Most pedig ismerkedjünk meg néhány kontrafaktum jellegű énekkel a református énekeskönyv új, tehát a régi énekeskönyvből hiányzó énekei közül.

1.) Kontrafaktum és paródia a 16. századi lutheránus korálokban

Luther Márton énekei a Veni redemptor gentium középkori himnusz dallamára
A Luther Mártont énekeiről szóló előadásban már szó volt a Jöjj népek megváltója (RÉ 181, Nun, komm der Heiden Heiland)) kezdetű adventi énekről, melyet Luther a Veni redemptor gentium kezdetű középkori himnuszból formált. Úgy tűnik ez a himnusz különösen tetszett a reformátornak, mert még további két éneket írt ennek a himnusznak a dallamára. Az egyikről szintén volt már szó elősző este, ez az Adj békét a mi időnkben kezdetű ének (Verleih uns Frieden, gnädiglich), mely a református énekeskönyvben az Adj békességet Úr Isten kezdetű gyülekezeti énekszöveggel található meg (RÉ 330).
A harmadik ugyanerre a középkori dallamra szerzett Luther-ének a Tarts meg, Urunk, szent Igédben (Erhalt uns, Herr, bei deinem Wort) kezdetű, a református énekeskönyvben Úr Isten, te tarts meg minket kezdetű gyülekezeti ének (RÉ 395).
Luther éneke 1541-ből való, amikor a török Budát bevette. Az a hír is elterjedt Európában, hogy a török szultán és francia király között megkötött egyességhez a pápa is csatlakozott volna, s a protestánsok ügye így még inkább veszélybe került. Ekkor így imádkozott Luther, és így búzdított másokat is az imádságra: „Imádkozzatok, mert immár nincs remény a fegyverekben, hanem egyedül Istenben.[4] Énekében is hasonló képen könyörög: Tarts meg, Urunk, szent igédben vagy a hogy a református énekeskönyvben található: Úr Isten, te tarts meg minket.

Énekeljük el a 395-ös számú éneket: Úr Isten, te tarts meg minket.

Luther mindhárom énekében elég szorosan kötődött az eredeti latin himnusz dallamvezetéséhez, azt szabadon variálva. A szövegek jellegére is érdemes odafigyelni. A latin himnusz egy vágyakozó imádság, mellyel az imádkozó cselekvésre szeretné serkenteni Istent: VENI!!! – NUN, KOMM!! –  JÖJJ!!! Luther nem csak az adventi énekében igazodott ehhez a tartalomhoz, hanem mindhárom énekében. Mindhárom ének első szavában Istent szólítja meg, hozzá kiált fel!!- Jöjj…, Tarts meg Igében…, Adj békét… A dallamvezetés pedig a szövegben kifejezésre juttatott sóvárgást emeli ki, fokozza azt tovább. Hang és szó, dallam és szöveg összecseng mindhárom esetben. És ebben rejlik a jó paródia vagy jó kontrafaktum titka: ha új szöveget alkalmazunk egy adott dallamra, nem csak az a fontos, hogy találjon a szótagszám (ez nyilván elengedhetetlen), hanem az eredeti ének és az új szöveg jellege, hangulata is hasonló kell legyen, hogy megvalósuljon a szöveg és dallam egysége.


2.) Kontrafaktum és paródia a 19-20. században

Természetesen a kontrafaktum módszerét minden időben alkalmazták. Most ugorjunk pár évszázadot, és lássunk néhány példát a 19-20. századi zeneirodalomból. Két olyan énekkel ismerkedünk meg, mely az énekeskönyvnek a hátsó részében található bibliaórákra szánt énekgyűjteményben kapott helyett. Az ismertetés végén remélhetőleg arra a kérdésre is választ kapunk, hogy miért nem illesztették be az énekeskönyv szerkesztői ezt az éneket az énekeskönyv törzsanyagába.



RÉ 438: Haldd, mint zeng az egész ég  – Felix Mendelssohn-Bartholdy, Festlied – Hark! The Herald Angels Sing

Ez a karácsonyi ének Mendelssohn Festgesang zum Gutenbergfest (MWV D 4), című férfikarra és két fúvószenekarra írt világi kórusművének, a Vaterland, in deinen Gauden kezdetű énekének kontrafaktuma.[5]  Mendelssohn a művet a könyvnyomtatás 400 éves jubileumi ünnepére, a Gutenbergfest első napjára írta 1840-ben, és szabadtéren mutatták be a lipcsei Marktplatz-on. Dallama a mű jellegének megfelelően himnikus jellegű. A négy részből álló mű második tétele a Vaterland… kezdetű rész, szövegének vallásos jellegű részlete nincs, benne a szerző Guttenberg előtt, a nagy férfi előtt tiszteleg. A Festgesang másik három tételében azonban Istent magasztalja, aki szavával előhívta a világosságot, és Istent kéri, hogy ebben a világosságban vezesse az teljes emberiséget.
Az eredeti hangszerelésben nagyon ritkán hallható a mű, hiszen hatalmas apparátust követel meg. Vonószenekarra alkalmazott átiratába hallgassunk most meg belőle egy részletet.
Mendelssohnt megkérték, hogy egyezzen bele abba, hogy a fülbemászó dallamra egyházi szöveget illesztve énekeljék gyülekezeti énekként. Mendelssohn nem adta ebbe beleegyezését. Az ének angol nyelven vált egyházi gyülekezeti énekké, a karácsonyi szöveggel a The Church Bell című 1867-ben Bostonban kiadott énekeskönyvben jelent meg először.[6] Akkor a szöveg szerzőjét ismeretlenként tűntették fel, de ma már tudjuk, hogy a szöveg Charles Wesley nevéhez fűződik, aki jóval a Mendelssohn művének keletkezése előtt, még 1739-ben jelentette azt meg Hymns and Sacred Poems című gyűjteményében. A Wesley által írt énekszöveg eredeti formájában kissé eltér a ma ismert angol nyelvű szövegtől ( Hark! How All The Welkin Rings / Glory To The King of Kings), mely Wesley munkatársának, George Whitegield-nek köszönhető. Mivel az énekszöveg megjelenésekor Mendelssohn dallama még nem állt rendelkezésre, a karácsonyi szöveget előbb a közkedvelt Amazing Grace dallamára, majd különböző más dallamokra énekelték, mígnem 1855-ben Dr. William Cummings, Mendelssohn egyik nagy tisztelője a Festgesang dallamára alkalmazta a Wesley szöveget.[7] Így került aztán vissza kerülő úton német protestáns énekeskönyvekbe egy eredetileg német világi dallam, melyet angol nyelvű vallásos szöveggel láttak el, angol nyelvből németre fordítottak, és immár karácsonyi énekként ismerik.[8]
Hallgassuk meg az angol nyelvű éneket a Cambridge-i Kings College Choir előadásában.
És így jutott el hozzánk is, az új, immár 20 éves református énekeskönyvbe. Énekeljük el a 438-as számú eneket: Halld, mint zeng az egész ég
Ugye nem tévedek, ha azt mondom: szép, de nehéz közösségben énekelni. Nagyon nagy a hangterjedelme, a magasabb hangokért meg kell dolgozni, hogy ki tudjuk énekelni. De hát nem csoda, Mendelssohn nem is szánta gyülekezeti közös éneklésre ezt a dallamot.



RÉ 443: Én nem tudomOh, Danny Boy

Az  Oh, Danny Boy kezdetű ének, egy angol ballada, melynek szövege Frederic Weatherly nevéhez fűződik, dallama pedig egy ír dallam (Londonderry Air). A szöveg jelentését tekintve egyesek szerint az ír édesanya idegen földre szakadt fiához szóló éneke, melyben az édesanya így énekel: én mindig visszavárlak, ha meghalnék, amire hazatérsz, és eljössz a síromhoz, tudni fogom, hogy ott vagy, és nyugodtan fekszem majd síromban. Mások szerint sokkal inkább egy boldogtalan szerelemes éneke, aki hiába várja vissza kedvesét. Az éneknek volt, van liturgikus funkciója is: temetéseken szokták énekelni. A ballada szövegének írója is requiemként ajánlotta Ellen Terry színésznő temetésére.
Hallgassuk meg a balladát Eva Cassidy előadásában-
Már a Halleluja énekeskönyvben is megjelent az erre a dallamra szerzett magyar nyelvű kontrafaktum Én nem tudom, mért szeretett úgy minket címmel. Ez található meg 443-as számmal az énekeskönyvben. Berkesi Sándor négyszólamú vegyeskari feldolgozásában szívesen éneklik az egyházi énekkarok.

Énekeljük el, és figyeljük meg, mennyire illeszkedik a dallam és a szöveg, ismerve az ének keletkezésének történetét is.
A szöveg önmagában Krisztus önzetlen, áldozatkész, önmagát megüresítő szeretetét énekli meg, és dicsőíti a világ Üdvözítőjét, a Királyok Királyát. A szöveg jellegénél fogva nem teljesen illik a melankólikus dallamhoz.
Ennél sokkal sikerültebb egy másik erre a dallam írt kontrafaktum a norvég-ír Secret Garden nevű duó You raice me up kezdetű dicsőítő éneke (magyarul Te felemelsz vagy Te erőt adsz kezdetű szöveggel ismert), mely 2001-ben jelent meg a duo Cd-lemezén. A kontrafaktumot a norvég Rolf Løvland, a duó egyik tagja írta, és először éppen Løvland édesanyjának temetésén játszották el.[9] A dallam eredeti szövegéhez,az Oh, Danny Boy-hoz ez is összekötő kapocs: a mélység megtapasztalása, a halál és a meghalás gondolata. De úgy az eredeti szövegben, mint a kontrafaktumokban megszólal más is: hangot kap a meggyőződés, hogy a halálon túl megmarad valami: A Danny Boy-ban megmarad a fiát vagy kedvesét visszaváró édesanya illetve kedves szeretete. A kontrafaktumokban pedig, megmarad és az imádkozót is megtartja Isten hatalma és Krisztus Király uralma, amibe minket is beemel a mélységből. Igaz, hogy a You raisce me up változatbann vannak vallásos kihallások, és talán nincs olyan gospel kórus, vagy ifjusági/dicsőítő együttes mely ne énekelné,  hiszen ők úgy értelmezik, hogy Isten az, akiről énekelnek, ő az aki felemel. És mégis: az énekben sem Isten sem Krisztus neve nincs benne szó szerint, csak mi asszociáljuk Istennel azt aki segít, felemel, és vállán hordoz, mások viszont talán inkább kedvesükre gondolnak… Talán ezzel magyarázható, hogy a dal olyan népszerű lett, hogy erősen tartotta magát a világi slágerlistákon, illetve máig is rendszeresen hallható a kereskedelmi rádiók műsoraiban.
Hallgassuk meg a You raice me up kezdetű változatot is



RÉ 285: Már nyugosznak a völgyek/ Nun, ruhen alle Wälder – Insbruck, ich muß dich lassen – O, Welt, ich muss dich lassen

És, hogy egy jó példával zárjuk ezt az estét, kicsit visszakanyarodunk a régiekhez, és egy szép esti énekünkhöz: Már nyugosznak a völgyek (RÉ 285). Ez egy 16. századi kontrafaktum. Szövegét Paul Gerhard német énekszerző írta, dallama Heinrich Isaac német népies műdalából, az Innsbruck, ich muß dich lassen kezdetű ének dallamából alakult. Isaac énekében egy ifjú búcsúzott Innsbruck városától: mindent hátrahagy, ami örömöt jelentett számára, a diákéletet, a barátokat, a lányokat is, és olyan útra indul, melyen ezek nem követhetik őt.
Hallgassuk meg az eredeti változatot.
Isaac éneke nagyon népszerű lett, és hamarosan megszületett belőle az első egyházi szövegű kontrafaktum O, Welt, ich muß dich lassen, azaz Ó, világ el kell hagynom téged kezdetű szöveggel. Ebben az énekben is búcsúzásról van szó, a haldokló hívő ember búcsúzik a világtól. A szöveg szinte teljesen követi az eredeti felépítését, szófordulatait az új helyzetre alkalmazva. Az utolsó versben felbukkan Simeon énekének is a gondolatmenete: Már megyek békén örömmel- Mit Fried und Freud fahr ich dahin (Lk 2, 29-32). Simeon énekét hagyományosan az esti könyörgésben (completorium) éneklik, imádkozzák, és ebben az összefüggésben annyit jelent, hogy minden este úgy fekszem le, hogy lehet ez az utolsó, és elmondhatom az élettel betelt Simeonnal együtt: Uram, akár mehetek is, mert már láttam a Te dicsőséged. Ezt az ívet viszi tovább az O, Welt ich muss dich lassen énekből alakult Már nyugosznak a völgyek (Nun, ruhen alle Wälter) kezdetű esti ének is, egy újabb kontrafaktum.
Reformáció nagyhetén, amikor elsősorban reformáció ünnepére készülünk mégis kicsit már a halottak napjára is gondolunk, amikor többen felkeressük majd elhunyt szeretteink, vagy neves elődeink sírját. Ebben az időszakban különösen érdemes odafigyelni az ének záró versszakára: Ti is távol s közelben, Akik szerettek engem: Békén pihenjetek. A sötét éjszakába Az Úr világossága Őrködjék hűn fölöttetek. Az esti ének sorai közé Gerhard becsempészte a középkori halotti mise, a requiem néhány szavát. A Békén pihenjenek, ..Az Úr világossága Őrködjék hűn fölöttetek fordulatok a requiem kezdő mondatára emlékeztetnek: „Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik” („Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis”). Így azok, akikre az esti imádságban, vagy esti ének utolsó versét énekelve gondolunk, nem csak az élő szeretteink „távol s közelben”, hanem azok is, akik már az Úrban pihennek, és akikkel „szentek közösségében” hisszük, hogy együtt vagyunk- távol s közelben.
Énekeljük el zárásként az ének első és utolsó versszakát.

Mit énekeljünk az istentiszeleten? Lehet-e népdal dallamára zsoltárszöveget énekelni? Lehet-e táncdallamokat bevinni a templomba? Milyen zenét szeret Isten? Mit énekelnek az angyalok? Ma esti válaszom: „Én nem tudom,… mint zeng az egész ég…”, csak azt tudom, hogy az új ének nem attól lesz valóban új, hogy még friss a tinta a kottapapíron, vagy, hogy a költő maga is még mindig ízlelgeti a szavakat, hanem attól, ha, azok, akik éneklik, Isten megszabadított gyermekeieként, igen a halál fullánkjától is megszabadított gyermekeiként éneklik azt. Az ilyen ének új ének, és biztossan összecseng a mennyei istentisztelet énekével. Ezzel a lelkülettel énekeljék kedves testvéreim gyülekezeti énekeiket, még a fura megnevezésű kontrafaktumokat is.

Köszönöm a figyelmet.


-->



[1] Csomasz Tóth Kálmán, Dicsérjétek az Urat. Tudnivalók énekeinkről, Budapest, 1996, 166 old; Drackóczy László, Himnológia
[2]
[3] Csomasz Tóth Kálmán , Új dokumentumgyűjtemény a hugenotta zsoltár történetéhez. In: Csomasz Tóth Kálmán, Hagyomány és haladás. Csomasz Tóth Kálmán válogatott írásai születésének 100. évfordulójára.  Cantio Bt., Budapest 2003, 410-411
[4] Csomasz Tóth K., Dicsérjétek 131.
[5] A mű teljes címe: Festgesang zur Eröffnung der am ersten Tage der vierten Säcularfeier der Erfindung der Buchdruckerkunst.
[6] Armin H. Hadamer, Mimetischer Zauber. Die englischsprachige Rezeption deutscher Lieder in den USA  1830-1880. Waxmann Verlag, München 2008, 161. (lásd még Glover 170k, nr. 87). http://books.google.de/books?id=ZpmQ1_FsdOoC&pg=PP1&lpg=PP1&dq=Armin+W+Hadamer+Mimetischer+Zauber&source=bl&ots=5R4KWhbyem&sig=qiRicaGg7g50aff4Q8Kyp_KS70s&hl=de&sa=X&ei=8TlRVMGMLuKhyAPe34CgBg&ved=0CCAQ6AEwAw#v=onepage&q=Armin%20W%20Hadamer%20Mimetischer%20Zauber&f=false  (2014. 10.18.)
[8] Az énekről lásd még Hark! The herald Angels sing címszó in: Hymary.org: a  comprehensive index of hymns and hymnals, (2016.10.26.)